Ebben a menüsorban még kicsiny zöld diónak lenni is olyan csuda dolog volt, mint fenyőtoboznak egy római dombon – valami ilyesféle mondattal vezetett be Krúdy egy remekbe szabott menüsort, és rögvest ez a gondolat jutott eszembe, amikor Miták Csaba és Kovács Dóri felkértek, hogy borítsam virágba a Márton napi díszvacsora menüjét.

Az egyeztetés könnyű volt, és hamarosan összeállt az ételsor, amely minden elemében a színes őszt, a Márton-napi hagyományokat és a virágoskert íz-üzenetét hordozták magukban.

Ettől fogva már csak Égiek segítségét kellett kérnem ahhoz, hogy november közepére még a kert dúskáljon nyári virágokban is – ami azért, be kell látnom, nagy kérés volt. Az október közepén érkezett derekas fagy bizony kicsit megingatta az elképzeléseimet, de aztán a simogató napsütés mégiscsak tette a dolgát, és bekerülhetett a sok-sok ízletes virág a dobozokba, hogy aztán Dabasra utazzanak.

A Kulináris KultúrKonyha vacsorájára a patinás Halász Móricz kúriában terítettek, belépve máris otthon éreztem magam, de legalábbis úgy, mintha vendégségbe érkeztem volna magához Halász Móriczhoz.

A menüt nem is próbálom leírni, mert azt meg kell kóstolni, a szavak itt mit sem érnek. A leves azonban elvarázsolt – mert nem vagyok különösen levese, de ez a sütőtök-krémleves annyi meglepetést tartogatott, és annyi ötletet vonultatott fel, hogy minden pillanat, amikor a kanál belemerült a kis leveses csészébe, egy-egy ujjongással ért fel. Egyszer kis cékla-bébi nyújtózott, máskor egy finom kis levélke, néhány körömvirág-szirom, aztán a kanál belemerült a gyömbéres-krémes gyönyörűségbe, hogy aztán beteljesedjen a hússal töltött tésztakosárka élvezetével…

Jó szívvel ajánlom bárkinek, aki rendezvényt vagy egy díszvacsorát szeretne, bátran keresse a séf urat! Ha szeretné virágokkal feldobni az étkezést, és hogy a szellem is jóllakjon, a fogások közt a virágok varázslatos világába elvinni vendégeit, akkor pedig állok rendelkezésre.