– a fenyőágak újjáéledése, a szelíd mértékletesség. Ugye, kedves?

Hozzávalók:

egy db, kb. 10 cm átmérőjű fatörzs darab (tűzifa is jó)

5-6 nagyobb fenyőág

zöld drót

spárga

12 db vessző gömb

natúr fenyődíszek

meleg ragasztó

földimogyoró vagy más, natúr színű termés (ezüstfa, mandula)

A fatörzsbe egy kb. 1 cm átmérőjű furatot készítünk. Egy vastagabb fenyőágat legallyazunk, a visszamaradt ágat beleszorítjuk a fatörzs furatába. Kb. 40 cm hosszú fenyőágakból egy csinos kis csokrot fogunk össze, akkorát, amekkorát a markunkkal éppen átérünk. Dróttal összekötjük, majd a csokrot fejre fordítva a törzsből kiálló botra helyezzük. Ha jó erősen is drótoztuk meg, a bot végét akkor is bele tudjuk szorítani a csokor közepébe, és így szépen meg fog állni rajta. A csokor tetejére néhány kisebb fenyőágat teszünk, majd zöld színű dróttal szorosan és sűrűn áttekerjük, megadva ezzel a felső rész vastagságát és kecses ívét.

A vesszőgömböket párosával spárgára fűzzük, és egy-egy U alakúra hajtott drótdarabbal a fenyők közé a szúrjuk. A spárga jól illik a természetes kiegészítőkhöz, és vonalvezetésével mozgalmas vagy éppen lágyan omló, nyugodt hangulatot kölcsönözhetünk a fácskának. A fa felső részére kerülnek a natúr díszek, oda helyezzük a fácska optikai súlypontját. A földimogyorót ragasztópisztoly segítségével ragaszthatjuk rá zárásként.

Érdemes levélfénnyel lefújni, így tovább marad friss a fenyő, és bársonyosan szép fényt kölcsönöz az alkotásnak.